Az a szó

Az a szó 

Lassú tánc mozdul egy selymes hangra, 

lágy fény omlik csillogó színűen az útra, 

amit éles kövek szelnek szaggatottan körbe, 

de élük mégis gyönge, átlátszóan fúl a ködbe. 

Óvatosan lépdel, peremen oson a hangulat, 

őrzi magában a bágyadt emléket, mi maradt,

de perc már nincsen, mely egykor feldúlt, 

varázsa már régen, majdnem rögtön elmúlt. 

Bolondos pillanat reptetett magával az éjben,

nem fáztam, hideg volt, talpam élt a jégen, 

léptem vidáman ropogott frissen esett hóban, 

hát ez édes érzés merre tűnt el, hol van...? 

Néma csend ölel át, végtelen órák peregnek, 

mint egy homokóra, az apró, kvarcos szemek

suhannak bársonyló sűrű könnyként halkan. 

Az egész világ alszik. A napfény már odavan. 

Élénkülne újra a vágy, tolvajlana a kábulat, 

köves jégről puha rétre csalna orvul, mi átkutat, 

mert van az a szó, ami még mozgásban tart,

hol messze a bánat, s holdnál ezüst a part. 

Láz

Láz

Borzongat a hőség.

Hullámban áraszt rám

didergést az a tűz,

mely perzselő melegség

fokait kihagyva

egyenest lázba űz.

Fázom. Reszketeg

minden tagom, úgy fűt

belülről éget az érzet.

Összes ízemben reszketek,

hidegért vágyakozom.

Hűts le, te is érzed.

Lázam mélyemből fakadó,

akár a láva. Beolvaszt,

mint egy lábon járó máglya.

Lágyan bizsergetve izzó,

kiolthatatlan románc...

Hold árjának szűk apálya.

Egy síkra terel gondot és kéjt,

jegessé hevít, lángjai

marcangolnak, darabokra

tép, de hagyom. Várom az éjt,

mi tompíthat forró izgalmamon,

s gyógyít. Nem tör a porba.

Megcsap a levegő,

hűvöse kellemmel hat

borsódzó bőrömre.

Finoman simogat, s eljő

a megnyugvás eddig

zajosan pulzáló szívemre.

Gáttalanul

Gáttalanul

Utamba toppant egy érzés, 

színe szinte felüdítőn dalolt,

agyamba kúszott egy kérdés, 

friss íze egészen szívemig hatolt. 

Táncot jártak a szavak, 

melyek ösztönből törtek elő, 

mikor a véletlen áttört hidak

ostroma óhatatlanul eljő. 

Egy függöny lebbent a szélben,

bódító illata beburkolt, feldúlt,

az idő megállni látszott a térben, 

s a világ őrjöngő zaja sem zúdult.

Osonva kúszott körém az érzés, 

sejtésem nem tartott neki ellent,

felelem magamban azt a kérdést,

amit az órák kábulata jelent.

Tombolón lázadt az éjjel, 

mely eltitkolt lépést bújtat,

de tele volt őrjítő kéjjel, 

s megbánást picit sem mutat. 

Lángol az éj

Lángol az éj 

Lángol az éj

Émelyít füstje

Zsibbaszt egy vágy

Zsongása mély

Mint poklom üstje

Mégis oly lágy 

Halkan súg felém egy dallam 

A csendben harsogón megdobban

Szívem vízesésen szánkáz fölébb

Nincs olyan szó, mi most nem üdébb

Gyengén simít a szelíd mámor 

Szilajt ígér ott fentről Ámor 

Mindenütt csak óhaj pezseg 

Fülledt ködben ezer sóhaj zizeg 

Magába vonz egy beszédes tekintet 

Lelkem egy lélekbe pillanat-tekinthet

Majd sodor az áramlat, örvénylik 

Körben minden. Az ajtó csukódik 

Csókol a kéj, hihetetlen percek égnek 

Testem átadom a bizsergető végnek

Egy hang csattan a csendben izzón 

Pár ujj játszik egy zenét forrón 

Máglya az éj

Kitör belőle füstje 

Megőrjít a vágy 

A szenvedély mély

Mint mennyek üstje 

Vad, mégis lágy 

Volt egy álmom

Volt egy álmom 

Volt egy álmom. 

Volt benne egy őrült, édes éjem. 

Még mindig arra vágyom, 

hogy az álom valóságra térjen. 

Égessen meg a tűz, 

perzseljen lánggal égő máglya,

s ez a kín, ami oda űz, 

ne legyen képzeletem tárgya.

Volt egy álmom. 

Álmodnám tovább, éjről éjre.

Minden este várom,

az a hang szólaljon meg végre.

Ám a reggel csendes,

elmúlt a borzongó éjszaka,

mi bennem még ott van.

Nem mossa el a fény szava. 

Volt egy álmom,

volt benne egy őrült, édes éjem.

Most már bánom

az ébredést, benne kicsit éltem.

Unalmas életem 

valósága vakít, az idő pedig pereg. 

Csak emlékemben 

élnek azok az izzó-édes percek.  

Halál

Halál 

Amikor csendet zengnek a fák, 

és nihilt zúg az erdő a szélben,

ott állok a hegy gerincén ingón,

egy láthatatlan, üres semmi-térben. 

Amikor nem hallom a zenét, 

nem moccan dalra lelkem buzgón, 

a szívem sem dobban fel, kihűlt,

egy rém közelg hirtelen morgón. 

Áll előttem, szeme vérben forog, 

reszket vágya, sötét, torzóteste

magasra tornyosul fölém.

Várom, sújtson le rám végre. 

Ám egyszer csak elfúl hangja.

Nem érez bennem életet. 

Csaknem vállát vonva fordul, 

nem ad nekem megváltó végzetet. 

Ha már a szörny sem fog megölni, 

mert éhe gyengébb, mint a halál,

ha félelme elszakítja tőlem, 

a halott létem ugyan mit vár.. 

Nekem már nincs más hátra, várok. 

Várom a végső órát, percet. 

Az orom rezg a talpam alatt, 

még egyszer belégzem a csendet. 

Aztán derül az ég, nap süt rám.

A felhők közt nyílik, mint a virág. 

Váratlan erős zsivaj csendül, 

élénkül körben-szét a világ. 

Lemondok róla, mindről, mi lét, 

becsukom magam, s vihar sóhajt. 

Már csak a villámcsapást vágyom, 

teljesítsen csak egy néma óhajt. 

Amikor nem jön csapás, sírok. 

Könnyem a sírom áztatja el. 

A völgyben sziklák tolonganak,

az erőm letol, rájuk. Nem fel.

Majd mégis kard nyúl felém fentről, 

ugrok, hogy rányársaljam magam. 

S végre a szél is segít nekem, 

segít, hogy véget érjen utam. 

Heaven

Heaven 

I saw a dirty dream 

It pulled me close

The shadow came up to me

Then I heard a scream

The feeling uplifted me higher 

I heard to stuck your breath 

Your fingers slid on my skin 

I burned like unstoppable fire 

Now your kiss find my lips

Your body fit on my body

My eyes are closed 

Desire is what me keeps

Hold my trambling hand 

Guide me to the stars 

Explode in my inner 

I want to touch this land

Melt my ices with sunshine 

Show me a way to you 

I want to discover the truth 

The impact on you is mine 

Freedom

Freedom

I feel the heat 

My heart is being stolen 

A beautiful something keeps my soul

It's open  

A wind involved in gladness

I'll fly round the world 

Fly with me away 

Like a strange and released bird 

I feel you

I feel you

I see you

My eyes are closed

But I see you clearly

I see you're happy

I know you

My mind is empty

But I know you well

I know you like hell

I hear you

My ears are deaf

And you are far away from here

But I hear you purely

As if you were next to me

I love you

My heart is exbhausted

What does not drum anymore

But I love you more

With you for a while was a whole

I feel you

You"ll stay a part of my soul

I"ll feel you forever

I feel you more than ever

I let you

You were never mine

I let you from far away

I let you, but still let a word, hey

Last station

Last station 

A way to hell 

Bridge to nowhere 

It's time to leave 

The day is over 

Dead face in the mirror 

With tears in eyes 

A spirit in the wind

The heart of ice

Flew inspiration 

Broken missed wings 

Run out of power 

Lost important things 

Screaming bad fiends 

And falling masks

Extinguished spark

Those were the tasks 

Do not look back 

Go away softly 

Pain of last words 

Surviving crazy

Forgotten memories 

Accursed temptation

Nice touch of death 

Empty last station